Az ANGOL és a MAGYAR nyelv csodái

Ahhoz, hogy megérsük az angol nyelv természetét, jó, ha megértjük azt is, hogy sokszor nem az angollal van a "hiba", hanem bizony a mi különleges nyelvünk és a sokszor kishitű magyaros hozzáállásunk nehezítik meg a nyelvtanulást.Több, mint öt éves angoltanári tapasztalatom során leginkább magyarokat tanítottam - és szeretek tanítani - mert jól kiismertem a "bakikat" amiket a magyar nyelv egyedisége, és az otthoni oktatás sokszor "túlbuzgó és praktikátlan" módszere miatt követünk el. Úgy gondoltam, hogy tapasztaimat összegezve megosztok  Veletek néhány hasznos információt, amelyek segítenek az angol tanulásban.

1. Önbizalom

Jellemző ránk az, ha valamit nem tudunk tökéletesen, akkor azt inkább nem is csináljuk. Ami nem rossz hozzáállás például a sebész szakmában, de mikor angolul kell(ene) beszélni, fogadjuk el, hogy a hibáink nem okoznak fájdalmat senkinek. Maximum egy kis mosolyt csalunk az arcokra, amit nem szabad rossz néven venni, hiszen egy kedves ausztrál ismerősöm állítása szerint "Nem azt nézzük hogy ki milyen rosszul beszél egy nyelvet, hanem hogy milyen jól". És valóban ha egy "külföldi" kezd velünk társalgást nem tökéletes magyarral, akkor is - hiába nevetjük ki szegényt  mégiscsak - meghatódunk attól, hogy milyen kedves tőle, hogy megpróbálja elsajátítani a mi csodás nyelvünket.

Az angolok többségének is ez a hozzáállása; segítőkészen javítják ki a hibáinkat és tanítgatnak bennünket. Általában azoktól kapunk negatív kritikát, akik életükben nem tanultak nyelveket, és családjukban öröklődött az idegengyűlölet. Ezekkel természetesen egy percig sem kell foglalkozni.

Szóval fontos, hogy merjetek beszélni, merjetek hibákat elkövetni, és szerezzetek be angol barátokat. 

Próbáljátok ügyes bajos - hivatalos dolgaitokat magatok elintézni ahelyett hogy tolmács segítségét kéritek. Meglátjátok micsoda sikerélmény lesz!

2. A és ő??

A franciákkal egyetértve lelkesen kitaláltuk magunknak, és otthon is sok helyen úgy tanítják, hogy az angol "a"-t azaz az egy-et (pl "a" cup of tea = egy csésze tea) nem lehet másképp kiejteni mint hogy: "ő". Pedig azt jól megtanultuk az angol ábécében, hogy az "a" hangzása az "ei"-re hasonlít. (ei kap o tí)

Egyáltalán nem végzetes hiba, ettől még simán megértenek Bennünket. De talán mégis érdemes gyakorolgatni, és helyre tenni ezt a kis problémát, hiszen amint meghallom az "őzést" máris tudom, hogy magyarok vagytok. (Vagy franciák :) )

A legtöbb esetben, amikor tanítok, nem is elsősorban tanítok, hanem hibákat javítgatok. És sajnos ez bonyolultabb dolog, mint az újat tanulni és tanítani. Egy ő betű nem számít, megértenek benneteket, viszont ha a nyelvtani alapok  instabil lábakon állnak, akkor már nem olyan egyszerű a helytelenül beidegződött dolgokat toldozni és foltozni.  Ha van lehetőségetek rá, egyből menjetek el egy angol tanfolyara amint kijöttök Angliába. Vagy gyertek el hozzám. :)

3. Az angol mondatok lelke a főnév (kicsoda) és ige (mit csinál)

A magyar nyelvben az hogy ki csinálja a cselekvést, sokszor csak a cselekvés végén derül ki, mivel mi ragokat használunk ehhez. Pl: Főzök (nem mindig mondjuk azt, hogy Én főzök). Ezért sokszor azzal kezdenénk az angol mondatot is, hogy mit csinálunk. (Cook I)

(Sokan úgy érezzük, hogy az ing az egy rag, és a hasonló hangzás miatt a főzök és a cooking az egy és ugyanaz :) )

Pedig az angolnál - mint a legtöbb nyelvnél -  a cselekvő már a mondat elején ki kell hogy derüljön: I cook= Én főzök.

A lényeg az, hogy amikor kiokoskodtok egy mondatot, akkor először azt gondoljátok ki  hogy kicsoda, és utána, hogy mit csinál.

4. Mikor van "am, are vagy is"? 

Még a haladók is gyakran eltévesztik azt, hogy mikor használjuk a létigét és mikor nem (létige: to be - azaz ragozva (I) am, (You) are, (She) is stb.)

Először is akkor, amikor valamilyen, vagy valaki vagyok. (Főnevek és melléknevek használata esetén.)

A magyar nyelvtanban így néz ki: Én vagyok, Te vagy, Ő van stb... Angol ugyanígy: I am, You are, She is etc...

De nézzétek mi történik, amikor mondatban szerepel:

Magyar: Én boldog vagyok, Te boldog vagy, Ő boldog.. Oppá itt már nincs van! :)

Az angol szépen viszi tovább: I am happy, You are happy, He is happy!

Elég gyakori tévhiedelem nálunk magyaroknál az, hogy az "is" egyenlő az it-tel. Nem, nem, nem! Az "it" jelentése "ez" az "is" jelentése pedig "van".

A másik eset a létigékre az, amikor cselekvést fejezünk ki folyamatos igeidőkben.

Pl az "I work" (egyszerű jelen) helyett azt is mondhatjuk, hogy I am working (folyamatos jelenben).

A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy mi a különbség az egyszerű és folyamatos jelen között - erre nem is térek ki - mégis összekeverjük, mert a magyar nyelvben nincs ilyen vagy olyan. Érdekes, hogy mivel az egyszerű jelen túl egyszerűnek tűnik a mi lelkivilágunknak, ezért nem is szeretjük használni. Sőt mi magyarok valószínű a rag hiánya miatt bármi áron ragaszkodunk  az "ing"-hez. Előbb utóbb megértjük a különbséget a két igeidő között, mégis van egy praktikus tanács kizárólag kezdők számára:  ha már megszoktátok, hogy az inget használjátok - akkor  a létigét (am, are, is) is tegyétek a főnév után. Így nem lehet akkora baklövést elkövetni. I am cooking. (És soha sem I cooking vagy I am cook)

5. A dupla u és a többi fura bötű!

Az angolban a félrevezető dolgok már az ábécénél kedződnek! Az A betűről beszéltünk már, hogy az nem Ő. De az is igaz, hogy a W nem dupla v, hanem dupla u (double-u), ezért a kiejtése inkább az U-ra mintsem a V-re hasonlít. Próbáljátok ki!

Fiatalka voltam amikor először Angliába jöttem, és au-pairként dolgoztam Londoban. Ekkor még az angoltudásom is elég zsenge volt, ami az angol szülőket láthatóan nem zavarta, mert azt a feladatot kaptam tőlük, hogy a gyerekeknek tanítgassam az ábécét. Ekkor döbbentem rá nem csak a dupla-u (w) titkára, hanem arra is, hogy a brit angolban az R betű, gyakorlatilag a semmihez hasonlít. Hiába próbáltam berregtetni és réparetekmogyoróztatni szegény Oliviát és Francescát, nem lett sikerélményem. Viszont megtanultam, hogy a brit R betű, főleg amikor a szó végére kerül kb olyan, mint a zenében a szünet. Van, de mégsincs!

Amennyiben az utolsó betűként végzi a szóban R, akkor az előtte lévő magánhangzót egy kicsit megnyújtjuk: car = kaa.

És még nem is beszéltünk a TH-ról, ami nem csak attól okoz konfliktust, hogy nem tudjuk hova pakoljuk a nyelvünket miközben azt akarjuk mondani, hogy something, hanem van zöngés és zöngétlen verziója is.

De a tanulság ebben a pontban az,

hogy bár mindig lesz néhány apró dolog amin elbizonytalanodunk, nem számít - attól még jogunkban áll megszólalni.  

Semmi gond nincs, ha tovább pörgetitek az R betűket, vagy ragaszkodtok a filmekben hallott amerikai akcentushoz. Az angol ajkú országokban, sőt még a britteknél is rengeteg verzió van a betűk és szavak kiejtésre. Az angolok nagy élvezettel találgatják és elemzik a mi "exotikus" akcentusunkat is, amennyiben megértik amit mondunk. :) Ehhez pedig az kell, hogy a nyelvtani alapok rendben legyenek, a szókincsünk pedig elegendő ahhoz, hogy ki tudjuk fejezni önmagunkat. De ne csak azt amit mondani akarunk, hanem az egyéniségünket is. Legyünk elég magabiztosak munkát keresni, barátkozni, viccelődni, flörtölni,  és elég merészek ahhoz, hogy  megvalósuk önmagunkat.

Monika